A 28-as szám pl. a kereszténységben, többféle jelentéssel bírhat, különösen az átvitt és  lelki vonatkozások tekintetében.
A 28 egy úgynevezett tökéletes szám, ami azt jelenti, hogy az összes pozitív osztóinak összege (1, 2, 4, 7, 14) éppen egyenlő a számmal magával (28). A keresztény teológia gyakran használja a tökéletes számokat Isten tökéletességének és teljességének szimbolizálására. A 28 tehát Isten tökéletes rendjének és harmóniájának szimbóluma lehet.
Nézzük meg bibliai hivatkozások tekintetében a 28-as számot : 
Mózes első könyve (Genezis) 28. fejezet: Ebben a fejezetben Jákob látja az álmát a mennybe vezető létráról, amely az ég és föld közötti kapcsolatot jelképezi. Ez a létrás álom a kereszténységben gyakran az Istennel való közvetlen kapcsolatot szimbolizálja.
Ézsaiás könyve 28. fejezet: Ez a fejezet figyelmeztet az ítéletre, a bűn következményeire, és Isten ítéletének elkerülhetetlenségére, de ugyanakkor a reményre és az üdvösségre is utal.
Folytassuk az egyházi  jelképek rendszerével:
A 28 napos holdciklus a keresztény liturgiában is jelentős lehet, különösen olyan ünnepek során, amelyek a holdnaptárhoz vannak kötve, mint például a Húsvét. Az újhold és a telihold időszaka gyakran szimbolizálja a halált és feltámadást, a sötétségből a világosságba való átmenetet.
És végül:
 A keresztény numerológia szerint a 28 lehet a teljesség és a beteljesedés szimbóluma is, mivel a 7 (a tökéletesség száma) négyzetének fele, ami a teljesség és a teremtés napjainak szimbolikáját ötvözi.
A 28-as szám tehát a kereszténységben nemcsak matematikai érdekesség, hanem mély érzékfölötti és teológiai jelentéssel bír, amely a tökéletesség, az isteni rend, a kapcsolat Isten és ember között, valamint az üdvösség reményét hordozza.

Alkoholista vagyok.
 De 5 hónapja józan. Vagyis pontosan 4 hónapja és 19 napja.
Háromszor már  próbáltam, és egyszer sikerült kihúznom majdnem egy évig. Azt hiszem ez az utolsó esélyem.
Amikor először próbáltam, nem találtam senkit aki meghallgatott volna aki válaszol a kérdéseimre, aki néha megmondja, mit csináljak.Most talán szerencsém lesz, mert találkoztam vele, és tetszett amiket mondott. És ahogy viselkedett. Sok éve józan, határozott ember, olyan két lábbal a földön típusú.
Ráadásul hasonló a munkánk.
Pokoli jó voltam a szakmámba, sok éven át vezettem egy osztályt egy multinál. Most meg eldobált sörös,üdítős dobozokra vadászok.
Kedvelem ezt a pasit, megkértem segítsen. Végigmért és azt mondta, hogy ígérjem meg mikor inni támad kedvem azonnal felhívom, ha éjjel akkor éjjel, ha nem veszi fel akkor beszéljek a süket telefonba.
A leglényegesebb - mondta-, hogy tudjam: egyedül nem megy, de Isten segítségével igen, ezért hagynom kell, hogy segítsen.
Mondtam neki, hogy nem hiszek Istenben - azt válaszolta nem érdekli. Azt mondta minden reggel térdeljek le és kérjem Istent segítsen józannak maradni még egy napot. Este is térdeljek le és köszönjem meg a józan napot. Megtettem, attól eltekintve, hogy viszolyogtam attól, hogy egyedül térdeljek a szobámban. Megtettem, imádkoztam és bevált. Minél tovább voltam józan annál erősebben ingott a meggyőződésem, hogy nincs Isten.
Nyolcadikos voltam mikor elkezdtem inni. Apám vodkáját dézsmáltam meg, mindig utántöltöttem vízzel. Végül lebuktam. Utána boltok környékén lézengő lepukkan alkeszekkel vetettem pár féldekást.
Attól kezdve az egész életem merőadta csalás és hazugság.Melóhelyen hazudtam a főnökeimnek, nem létező megbeszélésekkkel magyaráztam azokat a napokat mikor túl másnapos voltam bemenni. Ezt is elszúrtam.
Akkor úgy gondoltam, ha megnősülök az majd megoldja a problémáimat. Elvettem egy aranyos lányt. Másfél évig voltunk együtt  és én végig hazudtam az ivásról. Hazugságokat gyártottam miért érek későn haza, kitalált betegségekkel magyaráztam miért nem megyek dolgozni.Egyre többet veszekedtünk, néha repült ez meg az, és nem csak ő dobált.
Otthagyott.
Eléggé megijedtem, hogy megértsem csinálnom kell valamit a piálással. Akkor próbálkoztam először. Visszatértem a régi munkahelyemre, jól éreztem magam, erősnek. Jó állás volt, a csillagos ég volt a határ. És elszúrtam.
Tizenegy hónap és 13 napig bírtam józanul.Újra megpróbáltam, az nem tartott olyan  sokáig. Meg a harmadik sem.
De most itt van velem Isten, ezúttal talán sikerül Négy hónap és 19 nap józanul! Most itt tartok.
Nézem, ahogy a kinti szürkeség feketeségbe csúszik, megértem, hogy minden nap egy új lehetőség. Minden reggel, mikor felkelek, szívemben egy új reménnyel, hogy ma nem nyúlok az italhoz, és minden este, mikor lefekszem, hálás vagyok azért a józan napért, amit megélhettem. Ez az út nehéz, tele van buktatókkal, de minden egyes lépés, amit józanul teszek, egy lépés közelebb ahhoz, hogy visszanyerjem az életemet. És talán, egy napon, mikor ránézek a tükörbe, nem egy alkoholistát látok, hanem egy embert, aki küzdött és győzött. Egy embert, aki megtalálta a békét és a szeretetet önmagában.

Valahol Magyarország közepén, volt egy kisváros, ahol István élt.
 István egy modern, elfoglalt ember volt, aki napközben egy IT-cég ügyfélszolgálati vezetőjeként dolgozott, esténként pedig tartalmakat készített egy keresztény témájú YouTube-csatornájára. Hithű keresztényként gyakran beszélt a megbocsátásról, a szeretetről és a személyes fejlődésről, és arra ösztönözte követőit, hogy ne csak a saját életüket tegyék jobbá, hanem a közösségüket is.
István édesapja, László volt aki valaha hírhedt volt a kisvárosban. Fiatalon részt vett illegális üzletekben – online csalásokban és adóelkerülési manőverekben –, amelyekkel sok embert megkárosított. Bár László soha nem került börtönbe, múltjának árnyéka máig kísértette, és a kisváros lakói nem feledték el neki, hogy mennyi fájdalmat okozott sokaknak.
István gyermekkorában bálványozta apját, aki akkor még gondoskodó családfőként próbált viselkedni. Amikor azonban tinédzserként rájött  tetteire, kapcsolatuk megrendült. Bár István próbálta rávenni az apját, hogy ismerje el hibáit és kérjen bocsánatot azoktól, akiket megkárosított, László erre sosem volt hajlandó. Az évek során István egyre inkább úgy érezte, hogy apja múltjának terhei rá is ránehezednek. 
Az emberek a kisvárosban gyakran ítélkeztek felette, és bár ő mindent megtett, hogy tisztességes életet éljen, úgy tűnt, minden próbálkozása kudarcba fulladt. Egy nap, miután sorozatos munkahelyi problémák és egy zátonyra futott kapcsolat miatt teljesen elkeseredett, István beszédet készített a csatornájára a megbocsátásról. A kutatások közben találkozott egy idős pap online előadásával, amely teljesen megváltoztatta a gondolkodását. A pap azt mondta: „Nem mi választjuk, milyen örökséget hagynak ránk a szüleink, de azt igen, hogy mit kezdünk vele. A megbocsátás nem a múlt hibáinak feloldozása – hanem a jövőnk felszabadítása.”
Ez a gondolat mély hatást gyakorolt Istvánra. Úgy döntött, nem hagyja, hogy apja bűnei és a kisváros előítéletei meghatározzák az életét. Nyilvánosan megosztott egy videót, amelyben beszélt apja múltjáról és saját küzdelméről, de arról is, hogy megbocsátott az apjának – nem azért, mert az megérdemelte volna, hanem mert ő maga szabadságra vágyott.
László látta fia videóját, és megrendült. Bár egész életében próbálta elnyomni a bűntudatot, most szembesült azzal, hogy tettei nem csak a károsultakat, hanem a saját fiát is megnyomorították. László végül úgy döntött, hogy nyilvánosan bocsánatot kér mindazoktól, akiket megkárosított. Az egyik helyi közösségi oldalon egy hosszú bejegyzést tett közzé, amelyben részletesen beszámolt múltjáról és arról, mennyire sajnálja a történteket.
Ez a gesztus lassan, de biztosan elkezdte helyrehozni László és István kapcsolatát. Bár a városban sokan szkeptikusan fogadták László bocsánatkérését, István szívében megkönnyebbülést hozott.
 Új videójában azt mondta: „A megbocsátás nem csak annak a személynek szól, aki hibázott. Nekünk is szükségünk van rá, hogy tovább tudjunk lépni, és megéljük a saját életünket, szabadon.”István életében ezután is voltak kihívások, de már nem érezte úgy, hogy apja múltja fogva tartja. Megértette, hogy nem a múlt határozza meg, ki ő, hanem az, ahogyan a jelent alakítja.
 László pedig, bár élete végéig viselte tettei következményeit, legalább azt tudta, hogy fia nem az ő bűnei miatt fog szenvedni.